Mozgásterápia Szigetközben

Carl Henry Delacato neurológus kidolgozott egy mozgásterápiás eljárást, melyet Kulcsár Mihályné neuropedagógus fejlesztett tovább. Ezen neuropedagógiai eljárás sajátossága, hogy fejleszti az agy minden rétegét, már egészen a gerincvelői reflexektől az agykérgi területekig. 

A módszer alapja, hogy minimális eszközigénnyel megelőzhető, illetve jelentős mértékben csökkenthető legyen a gyermekek tanulási nehézsége. 

A mozgásfejlődés szoros kapcsolatban áll a központi idegrendszer érésével és ha a gyermekek érése közben a mozgás bármelyik szakasza – az ún. elemi mozgások vagy veleszületett mozgásreflexek – kimarad, vagy éppen nem jól gyakorlódott be (pl. túl korán feláll, vagy jár a gyermek), akkor az ehhez kapcsolódó érzékelő vagy irányító központok sem fejlődnek megfelelően. Így kialakulhatnak tanulási nehézségek, viselkedészavarok. A mozgásterápiának kiemelkedő jelentősége van tehát ezen problémák megelőzésében és terápiájában. 

A terápia célja pedig a káros funkciók leépítése és a fejlődés megfelelő irányba való terelése. A terápia során a csecsemőkori mozgásmintákból indulunk ki. Az agy működését tereljük a helyes irányba a fejlesztő mozgások elemeinek gyakorlása közben. A gyermekek közben újraélhetik életük korábbi mozgásfejlődési szakaszait, miközben az érésben akár lemaradt területek ezáltal új „esélyt” kapnak arra, hogy a hiányosságokat kiküszöböljék. 

Ezek a mozgásminták pedig képesek serkenteni az agy és az idegrendszer érését, így tudatos és folyamatos gyakorlásuk révén a hiányosságok csökkennek, az iskolai teljesítmény javul, a gyermek mozgása összerendezettebbé válik, ügyesebb, magabiztosabb lesz.